Már nagyon régóta kiszerettem volna próbálni ezt a desszertet, még nem ettem, és nem készítettem ilyet ez idáig. Amikor néhány héttel ezelőtt az egyik itteni áruházláncban amerikai napok voltak, és megláttam a polcon sorakozó konzerves sütőtökpüréket, akkor tudtam, hogy eljött az idő. Interneten kerestem recepteket, videókat, nem volt összehasonlítási alapom, így nem is tudom, hogy milyen az eredeti, de egyáltalán nem okozott csalódást.

Gyorsan, egyszerűen elkészíthető, nem igényel semmi nehezen beszerezhető alapanyagot, vagy akármilyen konyhai trükköt.  Az illata sülés közben a karácsonyt idézi, az íze olyan mint a krémes mézeskalács. Nem nagyon édes, enyhén fűszeres, a tészta könnyű és omlós. 

Itt használtam el az almás pite készítésekor lefagyasztott tészta maradékát. Előzőnap kivettem a fagyasztóból, és a hűtőben hagytam kiolvadni. Tökéletesen elegendő volt a 23 cm-es kivehető aljú piteformához. 

A krémhez nem szükséges a konzerves sütőtökpüré, magunk is könnyedén elkészíthetjük, de nekem ez így egyszerűbb volt. A tököt feldaraboljuk, megsütjük és pürésítjük. Helyettesíthető édesburgonyával is.

Mindenképpen hagyjuk kihűlni mielőtt szeletelnénk, még jobb, ha előzőnap készítjük le. A megmaradt kókusztejszínnel díszíthetjük. A tészta hozzávalói az almás pite receptnél megtalálhatóak.

Hozzávalók:

430g sütőtökpüré

130g kókusztejszín (konzerves)

2ek keményítő

2ek barna cukor

2ek juharszirup

1tk vanília

1tk fahéj

1/2tk őrölt gyömbér

1/4tk őrölt szegfűszeg

Elkészítése:

Az összes hozzávalót, ha van, turmixgépbe tesszük, használhatunk botmixert is, ha nincs, akkor először a kókusztejszínt keverjük el csomómentesen a keményítővel, majd mehet hozzá az összes többi alapanyag.

Az alaphoz ugyan azt a tésztát használtam, mint az almás pitéhez. Vékonyan kizsírozott kivehető aljú piteformába rakjuk a kinyújtott tésztát, az enyém 23 cm-es, villával megszurkáljuk, majd ráöntjük az alaposan összekevert tölteléket.

Előmelegített sütőben 180 fokon 45-50 percig sütjük. Nekem 20 perc után le kellett takarnom alufóliával, különben megégett volna a széle.